Ti ugyanis nem érinthető hegyhez járultatok, nem lángoló tűzhöz és forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez, harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige [Kiv 19,16-19; MTörv 4,11], Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely hangosabban kiált, mint Ábelé.

Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik: ,,Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Mert ha nálad előkelőbbet is meghívtak, odajön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: ,,Add át a helyedet!'' És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ,,Barátom! Menj följebb!'' Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.'' Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: ,,Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked. Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.

A hit híd.

Elmék és elmélyedések

„Az elmélyedőben elnyugszanak a gondolatok és az ítéletek, megteremti a belső békét és a szellem összpontosulását, majd időzik ebben. Testét az összpontosításból születő derű és boldogság tölti el, átitatja minden irányból. Olyan ez, mint egy tavacska, amit belülről egy forrás vize táplál. Bár az istenek nem küldenek záporokat az esős időben, ez a belső forrás mégis hűs vizet áraszt, eltölti, átitatja a tó vizét mindenfelé, hasonló módon tölti el az elmélyedőt az összpontosításból születő derű és boldogság. Ezután elhalkul a derű, és érintetlenül, éberen, tiszta tudattal időzik. Testében azt az egyedüli boldogságot tapasztalja, amelyet a bölcsek így neveznek: "az érintetlen éber boldogságban időzik".

(Dígha-nikája)

Tenigl-Takács Lacival arról beszélgettünk itt, milyen a pokol. Michelangelo megadta a választ.

(Van sör is, csak nem festette ide, mert akkor az reklámnak minősülne, meg más oka is volt, Viszont szerinted, ez olyan sörözős állapot?)

1572

Natanael, mit láttál lenyúzott bőröddel kezedben égi lakhelyedről? Tízezrével hulltak egymás kezétől kölcsönösen a király hívei és lázongói.

Kevesen tudják, hogy mindig akadtak a keresztény világban olyan csoportok, akik fanatizmusukban nem riadtak vissza a keresztyénnek hazudott erőszaktól sem. Ilyenek voltak egyes hugenotta közösségek Franciaországban. Szabályos írtóhadjáratokat rendeztek a szomszéd falvak lakossága ellen, csak mert katolikusok voltak. Különösen szerették szentmiseáldozat közben meglepni az embereket, és ott a templomban vérfürdőt rendezni.

A király ellenfelei közt sok hugenotta volt, köztük olyanok is, akik elítélték társaik kegyetlenkedéseit. Ennek ellenére jó ürügy volt a leszámolásra. A Párizsban a királyi esküvőre összegyült tízezres tömeget egyszerűen leölette. Ehhez sem az egyháznak, sem a vallásnak semmi köze, csak annyiban, hogy Róma erősen megróta a királyt.

Mondhatja valaki, hogy az egy sötét korszak volt. Igen, az volt, de azóta se gyúltak fel több lélekben a fények. Tarkovszkij Anbrej Rjublovjában hangzik el a mondat: "Az emberiség már minden szörnyüséget elkövetett, azóta csak ismétli önmgát." Hát, kedves Andrij, elfelejtetted, hogy azóta lett az atombomba, az ideggáz, az angol, szovlet és német lágerek, Pol Pot, Maó, Lenin, Stalin, Hitler és társaik újításai. Az emberi kreativitás határtalan, Andrij!

Szent Bertalan Apostol! Dermett Michelangelo tekinteteddel kezedbe vett bőrödön nézz le ránk! Bőrtelen testedre ragadt por és piszok mögül szólj értünk a mi Urunknak, fogadja el a Te véred mellé tett adomámyként, minden ártatlan legyilkolt ember vérét, bocsánatodért!

(Egy kicsit hosszú lett a poszt, de érdemes végigolvasni)

35. A szerzetesi élet erényi - DN 2. 43-66.
...- S miből áll a koldus erényes élete, ó Nagykirály?
Nagykirály, a koldus tartózkodik attól, hogy más élőlényeknek ártson, az élőlények bántalmazásáról lemond, a botot és fegyvert elveti. Igénytelenül él, részvéttől áthatottan, minden élőlény üdvére gondot fordít. Az erényes életet részben ez teszi.
Tartózkodik attól, hogy az önként nem adottat elvegye, az önként nem adottnak elvételéről lemond. Csak azt kívánja, azt fogadja el, amit megkapott, becsületes szívű, a tolvajlást megveti. Az erényes élethez ez is hozzá- tartozik.
Tartózkodik a kicsapongó élettől, a kicsapongó életről lemond. Megtartóz- tatásban él, a köznép által űzött párzást megveti. Az erényes élethez ez is hozzátartozik.
Tartózkodik a hazugságtól, a hazugságról lemond, igazat szól, az igazsághoz húz, megbízható és méltó a bizalomra, az embereket nem csapja be... Tartózkodik a becsmérléstől, a becsmérlésről lemond, amit itt hallott, nem adja amott tovább, amit ott hallott, nem adja emitt tovább, hogy viszályt szítson az emberek között. A viszálykodókat megbékélteti, a barátok között az egyetértést segíti, az egyetértés megörvendezteti, az egyetértés lelkesíti, boldogságát az egyetértésben leli. Mindig olyan szavakat szól, amelyek egyetértést teremtenek. ... Tartózkodik a durva beszédtől, a durva beszédről lemond. Kellemes, szépen csengő, kedves, szívhez szóló, tiszteletteljes szavakat szól, sokaknak felvidítására, sokaknak örömére. Kerüli az üres fecsegést, az üres fecsegésről lemond, a lényegeset mondja. Üdvöset szól, a Tanról be- szél, a fegyelemről beszél. Jóidőben mond emlékezetes szavakat, mértéktartó tartalmas beszédét példázatokkal támasztja alá. Az erényes élethez ez is hozzátartozik.
Tartózkodik a zúzott magokból és gyümölcsökből erjesztett italoktól. Napjában csak egyszer eszik, este böjtöl, minden más étkezésről lemond. .4 táncos, énekes, zenés mulatságoktól távol tartja magát.
Nem hord virágkoszorúkat, nem használ illatszereket és keneteket, nem visel ékszereket.
Nem alszik magas, fényűző fekhelyen. Aranyat, ezüstöt soha nem fogad el. ...
S mennyi az, amennyivel egy koldus beéri, ó Nagykirály? Beéri a magán viselt öltözékkel, s a testét fenntartó étellel, amit alamizsnaként kapott. Bárhová vezesse útja, magán hordja minden vagyonát. Olyan a koldus, mint a szárnyas madár, akit repüléskor csupán a tolla súlya húz... Hát ennyi az, amennyivel egy koldus beéri, ó Nagykirály.

[MAHÁVAGGA I. 56, 60.]

A szerzetesnövendékek körében felmerült a kérdés:

- Hány szabályt kell megtartanunk, hányban kell gyakorolnunk magunkat?

A Magasztoshoz fordultak a kérdéssel.

- Szerzetesek, tíz szabályt írok elő a szerzetesnövendékek számára, ezekben kell gyakorolniuk magukat:

Tartózkodás élet kioltásától.
Tartózkodás annak elvételétől, amit nem adtak.
Tartózkodás a nemi élettől.
Tartózkodás a hazugságtól.
Tartózkodás a részegítő italoktól, amelyek mámort okoznak.
Tartózkodás meg nem engedett időben evéstől.
Tartózkodás tánctól, énektől, zenétől, színjátékok nézésétől.
Tartózkodás koszorúk, illatszerek, kenetek használatától, ékszerek viselésétől.
Tartózkodás magas és széles ágytól.
Tartózkodás arany és ezüst elfogadásától.

Szent Benedek Regulája 4. fejezet: Melyek a jó cselekedetek eszközei?

Először is: szeresd az Úristent, teljes szívből, teljes lélekből és teljes erődből (Mk 12, 30; Lk 10,27).
Aztán felebarátodat, mint önmagadat (Mk 12,31; Lk 10,28).
Továbbá: ne ölj.
Házasságot ne törj.
Ne lopj.
Bűnös vágyaid ne legyenek.
Hamis tanúságot ne szólj (Mt 19,18 sk; Lk 18,20, Kiv 20,27, Róm 13,9).
Tisztelj minden embert (Pét 2,17).
És amit nem kívánsz magadnak, te se tedd másnak (Mt 7,12, Tób 4,16).
Tagadd meg magadat, vagy kövessed Krisztust (Mt 16,24; Lk 9,23)
Testedet sanyargasd. (1 Kor 9,27).
Élvezeteknek ne add magad.
Szeresd a böjtöt.
Új erőre segítsd a szegényeket.
Ruházd a mezíteleneket.
Látogasd a betegeket (Mt 25,36).
Temesd el a halottakat.
Légy segítségére a szorult helyzetben levőknek.
Vigasztald a szenvedőket.
Tartsd távol magad a világ cselekedeteitől.
Semmit elébe ne tégy Krisztus szeretetének.
Ne engedd kitörni haragodat.
Ne légy haragtartó (Péld 12,20).
Csalárdságot ne ápolj szívedben.
Ne adj színlelt békecsókot.
A szeretet gyakorlását el ne hagyd.
Ne esküdözzél, hogy esetleg hamisan ne esküdjél (Mt 5,34).
Szíved és szád mindig igazat mondjon.
A rosszat rosszal ne viszonozd.
Méltánytalanságot ne tégy; ha pedig veled szemben követték el, békén tűrd el.
Szeresd ellenségeidet (Mt 5,44; Lk 6,23).
Ne szidalmazd azokat, akik téged szidalmaznak, hanem inkább áldjad őket (Lk 6,28; 1Kor 4,12).
Az igazságért az üldözést is viseld el.
Ne légy gőgös.
Ne légy iszákos (Tit 1,7).
Ne légy falánk.
Ne légy álomszuszék.
Ne légy rest (Róm 12,11).
Se zúgolódó.
Se rágalmazó (Bölcs 1,11).
Vesd reményedet Istenbe.
Ha valami jót látsz magadban, Istennek tulajdonítsd, ne magadnak.
A rosszat ellenben mindig ismerd el magad tettének és magadat okold.
Félj az ítélet napjától.
Rettegj a pokoltól.
Teljes lelki vággyal kívánd az örök életet.
A halál naponként ott álljon a szemed előtt.
Életed tetteire minden órában ügyelj.
Légy meggyőződve arról, hogy Isten mindenütt figyel rád.
A szívedben felbukkanó rossz gondolatokat csapd azonnal Krisztushoz, és tárd fel őket a lelki atya előtt.
Őrizd meg ajkadat a hitvány és gonosz beszédtől.
Ne szeresd a sok beszédet.
Ne mondj hiábavaló vagy nevetésre ingerlő szavakat.
A sok vagy túlzó nevetést ne kedveld.
A szent olvasmányokat örömmel olvasd.
Gyakran borulj le az imádság alatt.
Múltad bűneit könnyek és fohászkodások közt minden nap valld meg imádságaidban Istennek.
Hibáidból pedig a jövőben javulj meg.
Ne elégítsd ki a test kívánságait (Gal 5,16).
Gyűlöld saját akaratodat.
Az apát parancsainak mindenben engedelmeskedj, mégha ő maga - mitől Isten mentsen -, másként cselekednék is, megemlékezvén mindig az Úr parancsáról: "Amiket mondanak, tegyétek meg; de amiket cselekszenek, ne cselekedjétek" (Mt 23,3).
Ne kívánd, hogy szentnek mondjanak mielőtt az lennél, hanem előbb légy azzá, hogy némi igazsággal annak nevezhessenek.
Isten parancsait naponként tettekkel teljesítsd.
Szeresd a tisztaságot (Jud 15,11).
Senkit se gyűlölj.
Ne legyen benned féltékenység.
Ne légy irigy.
Ne találd kedved a civódásban.
Kerüld a felfuvalkodást.
Tiszteld az idősebbeket.
Szeresd a fiatalabbakat.
Ellenségedért Krisztus szeretetében imádkozzál.
Haragosoddal még napszállta előtt békülj ki.
Isten irgalma felől soha kétségbe ne essél.

Íme ezek, a lelki élet mesterségeinek eszközei!
Ha ezeket éjjel nappal szüntelenül használtuk, és az ítélet napján róluk számot adunk, akkor az Úr majd megadja nekünk a jutalmat, melyet maga ígért: "Szem nem látta, fül nem hallotta, amit az Úr azoknak készített, akik őt szeretik" (1 Kor 2, 9). Az a műhely pedig, ahol mindezt szorgosan gyakorolhatjuk, a monostor zártsága és az állhatatos megmaradás a közösségben.

A Második Vatikáni Zsinat a buddhizmust Krisztus fényének kiáradásnak tartja. E mondat csak a kairosz, a kegyelmi idő megértése után érthető meg. Buddha öt évszázaddal előbb élt, mint Krisztus.

A földhözragadt logika fordítva gondolkodik, az időben előbb levő hat az őt követőre. A megszentelő kegyelem számára más az idő. Krisztus már az idők kezdete előtt volt, nem teremtetett. Az időbe született emberi természete szerint, közénk jött, emberi módon szenvedett, meghalt, majd isteni módon feltámadt. Ő az örök Ige és a törékeny földi test egyszerre.

A Jóisten szeretete végtelen. Az embert bűnei ellenére üdvözíteni kívánja. Mi ellentmondásos létünkben, engedetlenségünkből fakadóan mindent megteszünk ez ellen, ugyanakkor teljes lelkünkkel a kegyelemre is vágyunk. Létünk legnagyobb ellentmondásának leküzdéséhez folyamatosan megadja a segítséget. A történelemben, a múló időben is ott volt velünk. Ilyen esemény volt Gautáma Buddha megvilágosodása is.

Ezt csak a bigott, fanatikus, a formalizmusban elveszett keresztények tagadhatják. Ettől az állítástól még nem lesz senki sem buddhista, legalábbis olyan értelemben nem, hogy el keljen bármi is fogadni bármit a tanításaiból, ami logikájában, alapvetéseiben ellentmond a kereszténységnek.

Ha Buddha üdvtörténeti jelentőségét felismerem, csak közelebb kerülhetek Krisztushoz!

(Vigyázat! Itt nem arról van szó, hogy éljen a szinkretizmus! Bocsánat a nagyon profán példáért, de én nagyon szeretem a töltött káposztát és a madártejet is. De a kettő összeöntve számomra ehetetlen. E mondatom fényében tekintsetek a fenti cikkre. Nem az egybemosást, hanem egymás megértését tűztem célul blogomban.)