ANTIBLOG - AZ AUTONÓM GONDOLAT

Tegnap volt Halász Piusz ciszterci Atya halálának évfordulója. Nem találtam róla egyetlen képet sem. (Az iskolámban nincs emléktáblája. Brenner Jánosnak sincs. Rajczi Péternek sincs.)

Most úgy emlékezem meg róla, hogy egy nagyon kedves barátom, Lőrinc atya szentbeszédéből teszek ide egy részletet:

"Növendékkoromban az egyik idős szerzetestársamtól hallottam a következő történetet. Halász Piusz ciszterci atya országosan ismert személyiség, a Gondviselés nagy ajándéka volt a magyar egyház számára. Egy Zirc melletti helyre járt ki misézni, oda, ahol az apátsági uradalom cselédjei laktak. Egyik vasárnap meglehetősen felzaklatott állapotban érkezett vissza a zirci apátságba, rögtön az apáthoz ment és közölte, hogy mégiscsak felháborító, hogy milyen körülmények között élnek az uradalom alkalmazottjai. Házhelyet kell számunkra kiosztani és segíteni abban őket, hogy egészséges lakáshoz jussanak. A főjószágkormányzó, egy ciszterci szerzetes tiltakozott: az őseink földjéből és zsebkendőnyit sem! Néhány év múlva, egyetlen tollvonással, minden kárpótlás nélkül államosították ezt az oly annyira védelmezett ősök földjét. A történetet elbeszélő atya hozzátette: Isten nem minden előzmény nélkül engedte meg, hogy az történjék a ciszterciekkel, ami történt a későbbiekben" (Idáig tart Lőrinc testvérem beszédének részlete.)

Kedves PKM(t)! Tudom, te intézed el, hogy az iskolámból kiűzzék a cisztercieket, nehogy én is a rend tagja legyek. Mit nyertél? Semmit! Szixtusz  testvérnek szólít, közébük valónak érez. Rajnald atya is szerzetestársának tekintve imádkozott velem a monostorban. Viszont van öt gyönyörű és jó gyermekem. És ők sokkal harcosabbak nálam! És még sokaknak van tetterős gyermeke! És amit mi átmentettünk a szent tudásból beléjük, azzal úgy legyőznek titeket, hogy még emléketek sem marad meg! Kyrie eleison!

A politeizmus veszélye a kereszténységben V.

Most a heroizációs politeizmus következik. Ennek a veszélye a katolicizmusban nagyobb, mint a kálvinizmusban. Emiatt tekintek református őseim hitére úgy, mint a túlélés zálogára a török időkben. Ahogy a biztonsági háromszáz év a veszély után eltelt, vissza is tértem a Katolikus Egyházhoz. Azért a protestánsok is barátaim, nekem nincs velük bajom, viszont ha megtudják, hogy áttért vagyok, sokszor furcsán néznem rám.

A szentek tisztelete miatt tartotta a török pogányoknak a katolikusokat. Kik is azok a szentek? Eredetileg a Krisztusért vértanúhalált haltak tisztelete terjedt el az egyházban. Szent István diakónus, az apostoluk, a Római Birodalmon belül és kívül a hatalmi önkény és a vallási türelmetlenség áldozatai a nép emlékezetében megmaradtak, sírjukat, maradványaikat ápolták, őrizték az enyészettől. Ők az egyház fundamentuma, az ő haláluk nélkül nem épül ki a kereszténység.

Tulajdonkép Szent János apostol volt az első, aki természetes halállal halt meg, de ugyanazt a tiszteletet megkapta, mint a mártírok. Az első nem vértanú szent valójában Szombathely szülötte, Toursi Szent Márton volt. Ezzel átalakult a szent fogalma. Egyszerűen azt jelenti, hogy különb, mint a többi. Szigorú eljárás során megvizsgálják a „gyanús" ember életét, ha megfelel a kritériumoknak az eljárás végén kanonizálják, hivatalosan kihirdetik, hogy nyilvánosan szentként tisztelhető. Első lépésben boldoggá avatják, majd aztán szentté a második fokozatban. Mindszenty József tiszteletreméltó jelenleg, mert a kanonizációs eljárás nem zárult le. Apor Vilmos boldog, talán egyszer még szentté is avatják. Árpádházi Erzsébet már szent. Van olyan boldog is, aki helyileg szentként tisztelhető. Itt a Pécsi Egyházmegyében első magyar püspökünket Szent Mórnak nevezzük. Az egyházmegyén kívül csak Boldog Mórként említik.

Azt hiszem, sejthető, hol itt a politeizációs veszély. Következő cikkemben azért kicsit részletesebben írok róla. A két szélsőség között - hogy egyáltalán ne tiszteljünk senki embert, meg hogy, a szentektől a Jóistent se lássuk - megpróbálok elevickélni.

Ez Aliquid sablonja. Egy barátom kicsit megbuherálta. Azt ő sem tudta megoldani, hogy a blogmező vagy mi IE böngészőnél átlátszó legyen, de így is jó, bár én spec. Mozillás vagyok. Köszi Aliqvid (Magyarul: nemfolyós)!

Встреча Святейшего Патриарха Алексия с кардиналом Петером Эрдё.

(Sajnos még nincs cirill billentyúzetem, ez vágólapról volt)

Őszentsége Elek Pátriárka találkozása Erdő Péter bíborossal.

Valami készül! Itt az ideje! 

Szent Zsófia (Szophia görög szó, jeletése Bölcsesség, latinul Sapientia, szlávul Mudroszty) és lányai Pisztisz, Elpisz, Agapé, magyarul: Hit, Remény, Szeretet (latinul: Fides, Spes, Amor, szlávul Vera, Nagyezsda, Ljubuv) Hadriánusz császár alatt szenvedtek mártírhalált.

A politeizmus veszélye a kereszténységben IV.

Az emenációs politeizmussal kapcsolatban írtam az eonokról. Isten emanációi ők különböző gnosztikus irányzatokban. Tehát nem három isteni személy létezik szerintük, hanem több. A kilencedik, másutt tizenharmadik eon Szófia, a bölcsesség. Az ő neve nőnemű a többi hímneművel szemben. Nem a személyük kap szexust, hanem csak azt jelzik, hogy Zsófi eon polarizáltsága ellentétes a többivel. Így keletkezik egy bipoláris Isten, akinek belső feszültségéből indul meg a teremtés, vagyis minden, ami Szófia után lesz, elidegenül Istentől.

Kissé dualisztikus ez a kép, bár nem mond semmit arról, hogy Szófiával a rossz is megjelent volna, sőt a polorizációs feszültséget sem jelzi rossznak. Ezek a próbálkozások elsősorban egyes újkori gnosztikus irányzatok jellemzői, hogy a rosszat Istenből eredeztessék.

A Szentháromsággal kapcsolatban óvtam mindenkit, hogy elkülönülten gondolkodjunk személyeiről. A szentsokaságos eonokról lehetetlen nem úgy gondolni. Sokszor angyalokká változnak, saját életet élnek, sőt külön kultuszuk is van. A frazeológia ellenére szabályos politeizmus. Nem kell istennek nevezni, amit istenítenek attól még az.

A kereszténységben, különösen keleten elterjedt a Sophia tisztelete. Sokszor olyan, mint az Isten nőnemű aspektusa. Itt ez az ikon is úgy ábrázolja. Egyszerűen csak tudatlanságból ered ez az elképzelés. Miről is van szó? A pogány görögök bölcselete és a keleti ugyancsak pogány hiedelmek Alekszandriában egy sajátos bölcseleti iskolában egyesültek. Szokrátész, Hermész Triszmegisztosz meg Indiáig minden isten és guru egy fazékban főtt össze. A kereszténység ezt a szó fegyverével, a életszentség erejével, a szeretet hatalmával felszámolta. Megteremtette az új Bölcseletet (Sophiát), ami már Krisztus szerinti. Ezt ábrázolja az ikon, amint krisztianizálódik a bölcsesség. Érdekes és ritka ábrázolás, mert az allegorizálás nem jellemző az ikonfestészetre a politeizmus veszélye miatt.

„Bölcsesség, igazhívek!” hívja fel a pap a liturgiában többször is a hívek figyelmét. A bölcsesség egyébként a Szentlélek ajándéka. Az ő működése bennünk. Persze az Atyától és a Fiútól nem elválasztva.

Nem tudom, hogy az allegória elevenedett-e meg, vagy valódi történeti személy lehet Szent Zsófia vértanú. Az ókeresztény mártírok esetében általában valós mag köré sző az utókor mesés köntöst. A neve tehát Szófia, azaz bölcsesség. Hadriánusz császár idejében szenved vértanúhalált három lányával együtt. Itáliaiak voltak, mégis sok a keleties elem legendájukban. Görög nevük, a helytartó szintén görög Antiochosz neve keletebbre utal.

Az igazi meglepetés a három lány neve: Pisztisz, Elpisz, Agapé, magyarul: Hit, Remény, Szeretet, a három isteni erény. (latinul: Fides, Spes, Amor). Megfordított gnosztikus emanáció, ők itt a Bölcsesség gyermekei. Koruk is érdekes: kilenc, tíz, tizenkettő évesek. Eonikus számok.

A császár parancsára lefejezik a Hitet, a Reményt és a Szeretetet. Előtte megkínozzák őket, különösen a Szeretetet. Anyjuk, a Bölcsesség még eltemetheti őket, majd követi lányait Krisztus színe elé.

Valószínűleg valós személy Zsófia és három lánya, akárhogy is nevezték őket. Ha van közük az allegorikus Szophiához, akkor azt a célt szolgálhatta, hogy valódi emberben oszlódjon szét az absztrakt Bölcsesség esetleges önálló életre kelésének veszélye.

Ez nem Böhme titkos szimbólum-ábráinak egyike, hanem egy keresztény ikon. Sophia, azaz az isteni bölcsesség. Erről szól a következő cikkem. Addig is: premudroszt právoszlávi - bölcsesség igazhívek!

Sopron, Szentlélek templom. Sajnos, amit a főoltárről készítettem képet, nem sikerült. Abból egyértelműen kiderülne, a templom titulusa: a Szentlélek kiáradása. Még a sematizmusban is rosszul szerepel. Bár várom a helyesbítés pl. a soproni városplébániáról. Ugyanis csak írok, irok az eretnekségek ellen, közben meg én válok eretnekké.

(Ezt a képet nem én készítettem)

A politeizmus veszélye a kereszténységben III.

Arra a veszélyre hívtam fel a figyelmet, hogy szép dolog más vallások tisztelete, de tudni kell, mi az, amiben nem más, azt nem szabad külön kezelni, és azt is tudni kell, mi az, ami nem építhető be a mi istenképünkbe. A kérdés persze megérne egy másik sorozatot. Most egy másik politeizálódási veszélyről írok.

A török időkben azért fizettünk rájaadót, mert pogánynak tartott minket a szultán. Az unitáriusok nem fizettek, de az én református őseim a Szentháromság megvallásáért adóztak. A törökök szemében ez már többistenhit volt. A katolikusoknak még rosszabb dolguk volt, de erről később. (Én katolikus vagyok.)

Tényleg ráják – pogányok – vagyunk? Hát, könnyen azzá válunk, ha a Szentháromságot nem megfelelően értelmezzük. A három személy emanáció, Isten el nem idegenült személyei. Az elidegenülés már kreáció (teremtés). Vigyázni kell, nehogy magunk kreáljunk istent az Isten személyeiből.

Az Atya és a Fiú egy. Már az ókori görögök is úgy kezdtek pogánykodni, hogy Demiurgoszt (a Teremtőt) és a Logoszt (az Igét) elidegenítették. Számunkra a testté lett Ige, Jézus a Logosznak még a tudását is visszaszorította. Viszont Jézus Isteni természete sokszor önálló életet él. Önálló Jézus kultusz az Atya nélkül. Nehéz erről helyes képet alkotni a földi dolgok közt semmi sem analóg. Jézus és az Atya egy, mindig oda kell gondolnunk Jézus személye mellé az Atyáét!

A Szentlélek is néha önállósítja magát, különösen egyes pünkösdi jellegű felekezetnél, de sok katolikus közösségben is. A Szent Szellem önálló működése az Atya és a Fiú nélkül - ilyen nincs. Van az Istennek olyan megnyilvánulása, ami inkább e személyéhez kötődik, pl. a bölcsesség ajándéka, de nincs külön lényegű valami, ami bölcsességet vagy nyelveken szólást ad.

Már az is problémás lenne, ha a katolikusok templomot szentelnének a Szentlélek tiszteletére.  A soproni Szentlélek templomnak ez csak a helytelen köznapi neve. Helyesen a Szentlélek eljövetele templom, melynek pünkösdkor van a búcsúja. Nem személyhez, hanem eseményhez kötik a templom ünnepét.

Vigyázzunk a Szentháromsággal! Ne szedjük szét, mert nincsenek alkotórészei! Egy egységes Isten. A három személy nem különíthető el. Ami mégis mondható: az Ige testté lett Jézusban az Atyától, a Szentlélek által. Ha nem érted, inkább ne is foglakozz vele. Egy Isten van. Az arianizmus veszélyét elég azzal kivédened, hogy Jézus isteni természettel rendelkezik, ami azonos az Atyával, és azzal, aki pünkösdkor eljött az apostolokhoz. Egyébként én sem értem, csak úgy próbálok tenni.

Ma már inkább történeti érdekesség, de az emanációs politeizmusnak van egy másik veszélyforrása a kereszténységben, főleg keleten. A gnoszticizmus egy kis áthallására gondoltam, a Szófia kultuszban, ami megér egy következő cikket.

Isten- rajtad kívül nincs más isten - az élõ, a magában létezõ.

(A Korán 3. szúrájából)